| A rendszámtábla keret emblémázása |
|
- Tudod, egy ideje már foglalkoztatott a gondolat, hogy kellene valami, ami különbséget tesz autós-és-autós között - fogad „Gézabá”. - Valami, amiről felismered, hogy ő bizony valamelyik Volvo közösség tagja, nem csak úgy egyszerűen volvós. Ezért is "ugrottam" rá, amikor a 4xx-esek bedobták a Fórumon a keret ötletét. No meg aztán miért is fizetnénk többet valamiért, ha házon belül olcsón is meg lehet csinálni? Persze a kihívások is csábítóak és rendszámkeretre még nem nyomtam soha. Itt az alkalom! Egyrészről próbára teszem magam, másrészről a Csapat hasznos tagja is lehetek egy kicsit. De gyertek csak és nézzetek körül itt a "gyárban"! - invitál minket beljebb a házigazda. Abban a kivételezett helyzetben lehetek, hogy enged bepillantást nyernem más, még előkészítés alatt levő volvowiw tervekbe. A számítógépből csak úgy sorjáznak elő a (szerintem) jobbnál jobb ötletek. Nem akarok én udvarolni „Gézabá”-nak, vannak olyanok is, melyek kevésbé sőt egyáltalán nem tetszenek. De ezek a tervek bizony sajnos még az üzleti titok kategóriájába tartoznak. Most lépésről-lépésre végignézhetem, hogyan is készül el a keret emblémázása. Kezdve az első vázlatoktól egészen a kész termékig. Sejtettem én, hogy nem csak úgy hipp-hopp felmászik a festék a helyére, de hogy ennyi minden összetevője, mi több buktatója van ennek a munkának, nem is álmodtam volna. A nyomandó anyag fajtája és a grafika, amik mint fő támpontok meghatározzák a festék típusát és ez pedig a szitaszövetet illetve a lehúzó szerszámot. Mert ebből is többféle van! Persze biztosan csak azért, hogy az embert alaposan összekavarja. Végig kell gondolni még hová és hogyan lehet rögzíteni kereteket a nyomáshoz. Utána pedig hogyan és hová lehet tenni száradni anélkül, hogy a friss festék elkenődjön. Ááhhhh....én már azt sem tudom hol áll a fejem! Ennyi minden egy "vacak" rendszámkeret miatt?! „Gézabá” szerint ez egy teljesen egyszerű feladat. Jah. Neki biztosan! - Az első időkben sok időt tudtam eltölteni az ilyen dolgok kiagyalásával. Mostanra azonban már majdnem minden egyszerűnek tűnik, hála a 15 év tapasztalatának, ami a hátam mögött van ezen a területen. No azért akad még, ami erős gondolkodásra késztet! - mondja. A további előkészületeket inkább képekben mutatom be, mert meglehetősen sok mindent kell még csinálni, mire végre rá lehet nyomni a keretekre az áhított feliratokat. (Megjegyzés: A teljes fotósorozat megtekinthető az "Így készült..." fotóalbumban. Kattints IDE a megtekintésükhöz.)
Fotózás közben persze van idő és lehetőség beszélgetni. Eközben derül ki, hogy „Gézabá” papája volt az első volvós a családban. Szíve vágya volt egy 940 kombi még a '90-es években. „Gézabá” talált rá egy kereskedésben és Papáját "léprecsalva" vették meg. Most egy wiw-es kolléga a boldog tulajdonos. Azóta Józsi bácsi egy 440-ben rója az utakat. - Jó érzés tartozni valahová. Egy többé-kevésbé összetartó, de mindenképpen önként szerveződött Közösséghez. Igen, így nagy Kával! - mondja „gézabá”. - Jó, hogy adnak a véleményemre. Jó, hogy számítanak és számíthatnak rám a márkatársak. És természetesen ez fordítva is igaz. Szinte nincs olyan ügyes-bajos dolog, amivel ne fordulhatnék hozzájuk. Amit teszek, azt önként és dalolva teszem. Az üzlet mindössze annyi benne, hogy ha meg vannak elégedve a munkámmal, akkor hírét viszik. Nem állítom, hogy nem számítana az a pénz, amit normál üzleti alapon kaphatnék a munkámért, de nem ezen múlik a Chilébe tervezett sízésem :) - folytatja nevetve. - Ennél többet ér DaniS70 félmondatos megjegyzése éppen ezzel a rendszámkeretes melóval kapcsolatban! Miszerint is „Gézabá-tól szarot még nem láttam”. Időközben elkészült a befogószerszám is, amivel majd a nyomóasztalon lehetséges rögzíteni a keretet. Ez Józsi bácsi kezemunkáját dícséri. Aztán irány a „gyár”, ahol gondosan be lett állítva a megfelelő helyre és már kezdődhet is nyomás. Elgondolkodtam miközben végignézhettem a folyamatot, hogy viszonylag milyen sok munka és idő ráfordítással jártak az előkészületek. Bár „Gézabá” megnyugtatott, hogy ez csak most volt sok idő, mert elsőre kellett kitalálni és megvalósítani. Ezek után erre már nincs gond. Csak elő kell venni a befogószerszámot, a szitát és festéket, aztán máris készülhet a következő széria. Mindent úgy kell előkészíteni, hogy az lebegjen a szemed előtt, ebből esetleg több százat vagy ezret kell nyomni. - Most, hogy elkészültek a keretek, nagyon várom már , hogy lássam a márkatársak arcát, amikor átveszik a megrendelt darabokat. Igaz az átadás helyszínén nem lehet majd moderálni (értsd: törölni) a negatív beszólásokat, de valahogy kidumálom majd magam! - neveti el magát – A sok pozitív visszajelzésen túl nagyon fontos számomra, hogy figyelnek rám, a munkámra. Nem feltétlenül jelenti azt, hogy jó is, amit csinálok. Ha grafikáról van szó, az ízlésbeli kérdés, ha a nyomás minőségével van baj, az bizony probléma. A problémák pedig azért vannak - a fene essen beléjük - , hogy megoldjuk őket. A rendszámkeretes projekt úgy vélem sikerrel zárult. Szerintem nagyon fontos, hogy ismerjük egymást, egymás munkáját, azt az erőt, befektetett energiát, amit a Közösségünk kohéziója érdekében teszünk nap, mint nap. Gézabánál most jártunk először, de biztos hogy nem utoljára, mert van még a tarsolyában sok minden, ami miatt érdemes lesz hozzá visszalátogatni. De, hogy mi? Az egyelőre titok… Charlotte |
Első részünkben "Gézabá" nicken ismert Selmeczi Géza műhelyébe látogattunk el, ahol éppen a Volvo közösségi rendszámtábla keretek emblémázása folyik.
